- - Vigyázzatok
magatokra! – csókolt homlokon anyu, mielőtt felszálltunk volna a vonatra.
Minthogy most lett vége az őszi szünetnek,
elég nagy tömeg volt a vasútállomáson. Edward körbe-körbe nézve toporgott
mellettem.
- - Rendben.
– mosolyogtam anyura, miközben a szememmel Aident és a többieket kerestem. –
Hol lehetnek?
- - Nyugodj
meg, biztos itt lesznek. – nézett körbe anyu is. – Nézd, ott jönnek! – mutatott
épp az ellenkező irányba, mint amerre néztem.
Futva
ránéztem Edre, aki bólintott és bíztatóan elmosolyodott. Én is mosolyogtam, bár
kicsit erőtlenül. Visszanéztem, abba az irányba, amerre anyu mutatott és
odarohantam Aidenhez, majd a nyakába ugrottam.
- - Úgy
hiányoztál! – mondta boldogan.
- - Te
is nekem. – mosolyogtam gyengén, miközben kerültem a tekintetét.
- - Beszállás!
– hallottuk a kalauz hangját és elindultunk az egyik vagon felé.
Útközben
intettem Ednek, hogy jöjjön velünk és felhúztam magam mögött a vagonba.
Eltartott egy darabig, amíg találtunk olyan kabint, ahová, mind a 7en beférünk,
de végül sikerült. Beültem rögtön az ablak mellé, mellém pedig Aiden. Majd a
többiek. Ed volt az utolsó, aki belépett a kabinba. Ő is leült és szó nélkül
tűrte a többiek értetlen pillantását.
- - Hát
ez? – kérdezte Mike, amikor megunta a dolgot.
- - Feultys
lett. – válaszoltam, majd amikor láttam, hogy nem értik folytattam. – Ed is hozzánk
hasonló, sőt kiderült, hogy az anyja, anyu legjobb barátnője. A szülei nem
akarták, hogy a régi sulijába járjon és anyu ajánlotta nekik a Feultyt. És most
itt van.
- - Komoly?
– kérdezte Aiden, miközben hol Edet, hol pedig engem nézett, hisz egész végig
egymást bámultuk.
- - Komoly.
– válaszolta Edward komoran és pár pillanatra Aiden szemébe nézett, majd ismét
rám. Kezdett kicsit frusztrálni a nézése ezért inkább az ablakon néztem ki.
- - Akkor
üdv a Feultyben! – veregette meg a vállát Matt.
Az út most
is a szokványos módon telt. Ashley és Mike nagyon elvoltak, szinte felfalták
egymást a tekintetükkel. Naomi Matt vállára hajtotta a fejét és szokása szerint
elaludt, Matt pedig a hátát simogatta. Én az ablakba könyököltem, miközben hol
Aident, aki a kezemet fogta, hol Edet, aki zenét hallgatott néztem. Viszonylag
gyorsan eltelt az idő, és miután megérkeztünk váltottam egy csókot Aidennel,
majd Edwardot felkísértem az igazgatóiba. Akkor osztották be a házba. Museos
lett. Hurrá! Én is Muse-os vagyok, Aiden borzasztóan fog örülni. L Majd felmentem a szobánkba és
kicsomagoltam. Egy-két óra beszélgetés és csajos „unatkozás” után le is
feküdtünk, de azt hiszem én sokkal később aludtam el, mint Ashley. Annyi
mindenen járt az agyam, mégis valahogyan sikerült elaludnom.
Reggel egy
nagy „csattanásra” ébredtem, ugyanis Alice hozzám vágta a párnáját.
- - Kath,
ébredj már fel! – kiáltozta.
- - Jól
van… - ásítottam egy nagyot – Nem kell kiabálni. Hány óra van?
- - Hát
épp ez az! Egy óra múlva kezdődik az óra és még sehol se vagy! – mondta
kioktatóan.
Kimásztam az
ágyból és előkerestem az egyenruhámat. Miután felvettem, még tollászkodtam egy
kicsit a tükör előtt, mire felkötöttem a hajam és megigazítottam a frufrum.
Ashley már az ajtóban toporgott, amikor a vállamra kaptam a táskám és lementünk
a nagyterembe.
Szeeegééény Ed! :S Kíváncsi leszek mi sül ki belőle. :S :))
VálaszTörlésVárom a következőőőt. *.* Sieess. <33