2014. február 6., csütörtök

38.rész

-         - Vigyázzatok magatokra! – csókolt homlokon anyu, mielőtt felszálltunk volna a vonatra.
Minthogy most lett vége az őszi szünetnek, elég nagy tömeg volt a vasútállomáson. Edward körbe-körbe nézve toporgott mellettem.
-         - Rendben. – mosolyogtam anyura, miközben a szememmel Aident és a többieket kerestem. – Hol lehetnek?
-         - Nyugodj meg, biztos itt lesznek. – nézett körbe anyu is. – Nézd, ott jönnek! – mutatott épp az ellenkező irányba, mint amerre néztem.
Futva ránéztem Edre, aki bólintott és bíztatóan elmosolyodott. Én is mosolyogtam, bár kicsit erőtlenül. Visszanéztem, abba az irányba, amerre anyu mutatott és odarohantam Aidenhez, majd a nyakába ugrottam.
-         - Úgy hiányoztál! – mondta boldogan.
-         - Te is nekem. – mosolyogtam gyengén, miközben kerültem a tekintetét.
-         - Beszállás! – hallottuk a kalauz hangját és elindultunk az egyik vagon felé.
Útközben intettem Ednek, hogy jöjjön velünk és felhúztam magam mögött a vagonba. Eltartott egy darabig, amíg találtunk olyan kabint, ahová, mind a 7en beférünk, de végül sikerült. Beültem rögtön az ablak mellé, mellém pedig Aiden. Majd a többiek. Ed volt az utolsó, aki belépett a kabinba. Ő is leült és szó nélkül tűrte a többiek értetlen pillantását.
-         - Hát ez? – kérdezte Mike, amikor megunta a dolgot.
-         - Feultys lett. – válaszoltam, majd amikor láttam, hogy nem értik folytattam. – Ed is hozzánk hasonló, sőt kiderült, hogy az anyja, anyu legjobb barátnője. A szülei nem akarták, hogy a régi sulijába járjon és anyu ajánlotta nekik a Feultyt. És most itt van.
-         - Komoly? – kérdezte Aiden, miközben hol Edet, hol pedig engem nézett, hisz egész végig egymást bámultuk.
-         - Komoly. – válaszolta Edward komoran és pár pillanatra Aiden szemébe nézett, majd ismét rám. Kezdett kicsit frusztrálni a nézése ezért inkább az ablakon néztem ki.
-         - Akkor üdv a Feultyben! – veregette meg a vállát Matt.
Az út most is a szokványos módon telt. Ashley és Mike nagyon elvoltak, szinte felfalták egymást a tekintetükkel. Naomi Matt vállára hajtotta a fejét és szokása szerint elaludt, Matt pedig a hátát simogatta. Én az ablakba könyököltem, miközben hol Aident, aki a kezemet fogta, hol Edet, aki zenét hallgatott néztem. Viszonylag gyorsan eltelt az idő, és miután megérkeztünk váltottam egy csókot Aidennel, majd Edwardot felkísértem az igazgatóiba. Akkor osztották be a házba. Museos lett. Hurrá! Én is Muse-os vagyok, Aiden borzasztóan fog örülni. L Majd felmentem a szobánkba és kicsomagoltam. Egy-két óra beszélgetés és csajos „unatkozás” után le is feküdtünk, de azt hiszem én sokkal később aludtam el, mint Ashley. Annyi mindenen járt az agyam, mégis valahogyan sikerült elaludnom.
Reggel egy nagy „csattanásra” ébredtem, ugyanis Alice hozzám vágta a párnáját.
-          - Kath, ébredj már fel! – kiáltozta.
-         - Jól van… - ásítottam egy nagyot – Nem kell kiabálni. Hány óra van?
-         - Hát épp ez az! Egy óra múlva kezdődik az óra és még sehol se vagy! – mondta kioktatóan.
Kimásztam az ágyból és előkerestem az egyenruhámat. Miután felvettem, még tollászkodtam egy kicsit a tükör előtt, mire felkötöttem a hajam és megigazítottam a frufrum. Ashley már az ajtóban toporgott, amikor a vállamra kaptam a táskám és lementünk a nagyterembe.


1 megjegyzés:

  1. Szeeegééény Ed! :S Kíváncsi leszek mi sül ki belőle. :S :))
    Várom a következőőőt. *.* Sieess. <33

    VálaszTörlés