Edward? Nem
az lehetetlen. Csak néztem döbbenten. Találkozott a pillantásunk és láttam,
hogy örül. Láttam a szemén, még ha az arca kifejezéstelen is volt. Ez nem
történhet meg velem. El kellett volna felejtenem az alatt az idő alatt, amíg a
suliban vagyok és neki is el kellett volna felejtenie engem… A merengésemből
anyu zökkentett ki.
- -- Kath
nem akarsz egy kicsit lentebb jönni? – kérdezte, mire mintha áram ütött volna
megráztam a fejem, hogy visszazökkenjek a valóságba.
- --- Jah…
ööö… de megyek. – mondtam és a lehető legtermészetesebben elindultam lefelé.
Amikor
leértem anyu fél kézzel átkarolt és mosolyogva húzott magához.
- -- Ő
itt az én nagy Kathem. – mondta és egy puszit nyomott a homlokomra én meg
kínosan mosolyogtam. Szemem sarkából láttam, hogy Ed még mindig faarccal bámul,
de a szeme sarkában aprócska nevetőráncokat véltem felfedezni. Aha! Tehát jól
szórakozik! De jó neki!
- -- Kath?
– nézett rám a nő – Erica vagyok. Találkoztunk már. Bár valószínűleg nem
emlékszel rám, hisz ilyen kicsi voltál. – mutatta mosolyogva – Épphogy meg tanultál
járni. Hogy megnőttél. – kínosan mosolyogtam.
- -- Igaza
van, nem emlékszem…
- -- Ááá
hagyd azt a magázást, nyugodtan szólíts Ericának. – legyintett – Akkor
valószínűleg Edre sem emlékszel… - tért vissza a témához, de ekkor Ed anyjára
nézett, majd hitetlenül a mennyezetre emelte a tekintetét.
- -- Anyu,
Kathtel ismerjük egymást. Ő az új énekes a zenekarban. – magyarázta kioktatóan
– Nem olvasol újságot?
-
Jól
van, jól van… - veregettem meg az arcát Erica – Tudod, hogy nem olvasok olyan szennylapokat… És amúgy is hagynod kéne azt a zenekart, sokkal komolyabban kéne foglalkoznod azzal, amihez tehetséged van. És erre tökéletes hely is lesz a Feulty - mondta és kicsit bocsánatkérőnek tűnő pillantással nézett anyura, aki
továbbra is mosolygott. Én egy kicsit furán éreztem magam. Szennylapok? Ööö… Majdnem
minden újság megírta… Hagyni a zenekert? Kissé értetlenül néztem rá, majd anyura.
- -- Jól
van gyerekek, akkor menjetek fel Kath szobájába és beszélgessetek –
rendezkedett – ismerjétek meg jobban egymást! – tapsolt kettőt, majd Ericának
intve elindult az étkező felé és belekezdett valami őrülten vicces sztoriba.
Fejemet
rázva néztem utánuk. Már túlságosan is ismerjük egymást… De mindegy. Udvarias
házigazdaként mondtam Ednek, hogy kövessen, és mint korábban Adriant is,
felvittem a szobámba. Amikor felértünk nem szólt egy szót sem, csak nézett ki a
fejéből. Beinvitáltam a szobámba és megvártam, míg leül, majd én is helyet
foglaltam az ágyamon. Még mindig csend volt. Kezdett már irritálni. Egy idő
után meguntam.
- -- Te
ezt mindvégig tudtad? – kérdeztem minimális felháborodottsággal, mire rám
nézett és mosolygott. Amikor mosolyog feltűnően édes…
- -- Fogjuk
rá. – válaszolt röviden.
- -- Mi
az, hogy fogjuk rá? – akadtam ki – Itt lenne az ideje, hogy elfelejtselek és
Adrianra figyeljek, amikor megjelensz és rám akaszkodsz! Közlöd, hogy mostantól
nekem kell megismertetnem veled a sulit! – adtam ki magamból egyszerre.
Csendben nézett majd lassan megszólalt.
- -- Ennyire
örülsz nekem? – kérdezte játékos mosollyal.
- -- Már,
hogy örülnék, Ed? Barátom van, de kétszer csókolóztunk… Ez így nem mehet! –
hangnemet váltottam és lehajtottam a fejem – Ezt nem tehetem meg Adriannal… nem
érdemli meg. – mondtam szomorúan, mire felállt és odasétált elém. Két kezével
megfogta a vállam és azokkal a gyönyörű kék szemeivel a szemembe nézett.
- -- Válassz
engem… hagyd ott őt, látom a szemedben, hogy engem szeretsz. – mondta halkan,
mire hevesen megráztam a fejem.
- -- Nem
választhatlak téged! Ezt nem tehetem meg, már így is eleget bántottam Adriant!
És különben is honnan veszed, hogy szeretlek? Én Adriant szeretem. – már én sem
hittem el, amit mondok. Az eszem ezt súgta, de a szívem ellenkezett.
A tekintetem
az övébe fúrtam és pár pillanatig csendben néztük egymást, majd egyre közelebb
hajoltunk egymáshoz. Az ajkunk lassan összeért és elcsattant a harmadik csók
is. Hosszú csók volt, amit sok kicsi követett… teljesen belezuhantam egy
vágyálomba és nem akartam kimászni. Csukott szemmel hagytam, hogy Ed irányítson.
Már az ágyon feküdtem, Edward meg egyfolytában csókolgatott, amikor kinyitottam
a szemem és tudatosult bennem a valóság. Ellöktem magamtól a srácot és
összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
- -- Látod
ezért nem szabad kettesben maradnunk… sehol. Ezért kell, hogy elfelejtselek,
hogy kiszeressek belőled… De ez nem fog menni, mert egy suliba fogunk járni!
Miért? – ültem fel és tekintetem átváltott bánatosba és csalódottba – Miért? –
kérdeztem ismét. Rám nézett, egyenesen a szemembe.
-
Kath,
tudod, hogy szeretlek, és én is tudom, hogy szeretsz, hisz az előbb mondtad ki.
Nem tudlak elfelejteni. – szomorúan néztem rá, majd elfordítottam a fejem.
–esküszöm, hogy nem tudtam erről az egészről! – kezdett el védekezni. Éreztem a
hangjában, hogy már nem tudja, mit mondjon, és azért kezdi el.
- -- Chh…
- csattantam fel – Még hogy nem tudtál erről az egészről? Tán azt se tudtad,
hogy tehetséges zenész vagy? – nevettem fel kínosan, mire hitetlenül megrázta a fejét.
- -- De
képzeld tudtam, csak azt nem, hogy az anyám legjobb barátnője a te anyád… hogy
te fogsz majd nekem segíteni a beilleszkedésben… sőt azt sem tudtam, hogy a
szüleim elküldenek egy ilyen suliba azok után, hogy én kijelentettem, hogy nem
akarom, mert nekem fontosabb az együttes. – magyarázta összehúzott
szemöldökkel. Nagyon kínosan éreztem magam és megenyhülten néztem rá, majd
felálltam.
- -- Mindegy,
ezen már úgysem változtathatunk, el kell fogadnunk a tényeket. Segítek neked
mindenben, de el kell fogadnod, hogy én Adrianhoz tartozom. – közelebb húzódott
hozzám és ismét megfogta a vállam.
- -- Legnagyobb
sajnálatomra nem tehetek mást… - sóhajtott – el kell, hogy felejtselek, még ha
ez olyan nehéz is lesz. Mégis egy utolsó búcsú… - tudtam mit akar mondani,
ezért az ujjam csitításképp az ajkára tettem, majd megcsókoltam.
Juuuuuj de cukiiii *.* Nem tudok mást mondani. Nagyon édesen oldottad meg. :D Amúgy valahogy gondoltam hogy az Ed lesz az. :'D Nagyon jóóó lett. Hamar a kövit. :) <3
VálaszTörlés