33.rész

-         -- 2:1re megvertük Olaszországot. – mondta röviden és láttam rajta, hogy nem szeretne többet beszélni róla. Odahajoltam hozzá.

-         -- Gratulálok! – suttogtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára.

-         -- Köszi. – mosolygott a szemembe és ismét átkarolt.

Egymáshoz bújva töltöttük az út hátralevő részét, ami nem volt hosszú. Amikor megérkeztünk a hotelbe letusoltam és levakartam magamról a sminket. Miután végeztem bementem a szobánkba, de Aiden nem volt ott. Átmentem a társalgóba és csodák-csodájára mindenki ott volt. Amikor ajtót nyitottam mindenki felém fordult és mindent tudni akartak a koncertről, amit Ashley és Mike még nem mondtak el. Aiden a kanapén ült. Odamentem hozzá és leültem mellé. A vállára hajtottam a fejem.

-         -- Bradék hol vannak? – kérdeztem tőle, mire a sarok felé mutatott. És ott voltak. Egy nagy körben álltak mind az öten és nevetgéltek. – Jah. – mondtam és felálltam, hogy odamenjek – Nem baj? – kérdeztem, de ő csak mosolyogva megrázta a fejét.

Odamentem hozzájuk. A turnéjukról beszélgettek, hogy már csak egy koncertjük lesz, Londonban. Épp ezt a mondatot kaptam el.

-         -- Már csak egy? – kérdeztem, mire mind felém fordultak.

-         -- Igen. – bólintott Sam és megbökte Bradet. – Ez itt vissza akar menni a sulijába. – mondta, mire Brandon megforgatta a szemét.

-         -- Visszamész a suliba? – kérdeztem furcsán – Azt hittem, csak a következő félévben.

-         -- Igen. Gondoltam, ha te is visszamész, akkor legalább az utolsó tanévemet töltsük már együtt. – válaszolta mosolyogva Én meg ijedten néztem rá. Azt hiszem megértette. – Nem mész vissza?

-         -- Ööö… - erre hirtelen nem tudtam a választ. Végülis egy együttes énekese vagyok, de mégis… eddig is volt egy életem és a Feultyt sem hagyhatom ott (főleg most, hogy már tudom miért kerültem a Muse-ba). Muszáj lesz visszamennem, és ha nem értik meg a srácok, akkor legalább nem találkozom nap, mint nap Eddel és újra élhetem a régi életem. – De visszamegyek, miután visszatértünk Londonba a srácokkal. – válaszoltam határozottan, mire Brad egy puszit nyomott a homlokomra.

-         -- Ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc húgom? – kérdezte nevetve.

Én is elmosolyodtam, de nem bírtam szabadulni a gondolattól. A hétvégén visszarepülök Londonba, aztán vissza kéne mennem a suliba. Hogy fogom ezt elmondani a srácoknak? „Bocsi, de igazából suliban kéne lennem és csak a barátom focicsapata miatt jöttem el. Vissza kell mennem. A téli szünetben találkozunk. Hello.” Nem, ez nem lesz jó. Gratulálok Kath, ezt jól megcsináltad. Mindegy, holnap beszélnem kell a fiúkkal.

-         -- Mikor lesz az a koncert? – kérdeztem, miután sikerült visszaesnem a valóságba.

-         - Szombaton. – válaszolta Eric.

-         - Szombaton? Akkor… nemsokára elmentek?

-         - A holnap déli repülővel megyünk. Csak miattad jöttünk vissza. – magyarázta Stephan. – Ha belegondolok, hogy Jenny milyen dühös lehetett, amikor meglátta, hogy leléptünk. Huh. – nevettek fel egyszerre.

-         - Csak úgy eljöttetek? – csodálkoztam.

-         - Te mindent megérsz. – mosolygott rám Brad.

-         - Köszönöm. – mosolyogtam rájuk és igazán örültem, hogy miattam, csak miattam eljöttek. Ekkor megcsörrent Eric telefonja. Rápillantott és úgy dobta oda Stephannak, mint valami mérgezett tárgyat.

-         Jenny. – mondta tettetett ijedtséggel, miközben körbe-körbe dobálták a készüléket és röhögtek.

-         - Nem kéne felvennetek? – kérdeztem.

-         - Viccelsz? Egész nap hívogatott mindannyiunkat. A telefonomon legalább húsz nem fogadott hívás van tőle csak ma. – nevetett Sam – Csak arra nem veszi a fáradtságot, hogy megnézze az újságot, amit az „ELMENTÜNK” cetli alatt hagytunk. – fél kézzel átkarolta a vállam a másik kezét pedig végighúzta előttem, hogy képzeljem el. – A főcím: A BRITISH SINGERS AZ ÚJ ÉNEKESSEL LÉP SZÍNPADRA MADRIDBAN. – mire mindannyian felnevettünk.

-         Azért szerintem most már beszélhetnénk vele. – mondta Brad és a felvette a telefont, ami épp akkor landolt a kezében. –Áhh, szia Jenny. – mondta nyájas hangon és elindult kifelé a társalgóból, a haverjai meg követték.