Igen csak a
fiúk. A forgatókönyv az volt, hogy a fiúk eljátsszák a debütáló számukat, aztán
felkonferálnak engem, mint az együttes legújabb tagját és a következő dalt
énekelve sétálok be a színpadra. Ott aztán, amikor a helyemre érek a fiúk is
bekapcsolódnak és a szám végén van a hagyományos „köszöntés”, amit persze nem
lehet elhagyni.
A fiúk
felvonultak a színpadra és elfoglalták a helyüket. Ed és Theo megfogták a
gitárjaikat és játszottak egy-két akkordot, majd Jeff beütötte az ütemet. Akkor
elkezdek zenélni. A zenéjük, most sokkal jobban tetszett, mint bármikor és
közben egyfolytában Edet néztem. Will is bekapcsolódott, kivette a mikrofont a
tartóból és egyenesen a színpad előtt álló nézőkhöz hajolt le énekelni.
Végignéztem az ugráló közönségen és megakadt a szemem. Brad ott állt, az
együttesével és várt. A fiúk bezzeg a zenét figyelték, de ő engem várt. Csak
nézte és nézte a színpadot, hogy mikor jövök én és egyszer csak vége lett a
számnak. Jonathan lépett a színpad közepére és felcsendült a hangja.
- - És
íme, a British Singers új csillaga, az énekesek gyöngye, a gyönyörű, Kathrina
Tornow! – mondta, majd lefutott a színpadról.
Megdobbant a
szívem. Én következtem. Megszorítottam a kezemben a mikrofont és elkezdtem
énekelni. A színpad elsötétült, csak egyetlen reflektor világított rám. Csak
énekeltem aztán elindultam. Éneklés közben valahogy megnyugodtam és már nem
remegtem. Mindent kihoztam magamból, amit csak lehetett. A reflektor követett,
amíg be nem álltam Will mellé a mikrofonállványhoz. Csak álltam lehajtott
fejjel és lesütött szemmel. Aztán felkaptam a fejem és a szám stílust váltott.
A fiúk zenéltek és Will is énekelt. Egymással szembefordultunk és úgy
énekeltünk. A szemem sarkából Bradet néztem, aki elismerően és büszkén
bólintott felém és figyelte, ahogy élvezem a dolgot. Örült, de a legfontosabb,
az, hogy itt volt. Boldog voltam. Aztán a pillantásom áttévedt Edre, aki végig
csodálattal bámult engem, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. Csak énekeltem
és énekeltem. Egész este. Valamikor kilenc előtt? Vagy nem is tudom, az a
lényeg, hogy kb. kilenc körül mozgolódás támadt a tömegben és megláttam Aident,
a színpad elé állt és tapsolt. Ott állt mellette Ashley és Mike is és
elismerően bólogattak. Olyan boldog voltam, hogy itt voltak. Láttam a fiúkon,
hogy fáradtak a meccs miatt, mégis eljöttek. Egyre felszabadultabban énekeltem
és az utolsó számnál Ed mellett, szinte ölelve kötöttem ki. A közönség
hurrázott és tapsolt. Ott voltam a színpadon és ez nekem is szólt. Körbenéztem
az együttesen, mind mosolyogtak, majd lenéztem Bradre, és a többiekre, akik
bíztatóan tapsoltak és szintén mosolyogtak. Csak Aiden nézett olyan furcsán.
Mikor véget
ért a koncert, már alig vártam, hogy beszélhessek a barátommal. Olyan
bűntudatom volt. Némileg megkönnyebbülve jöttem le a színpadról, örültem, hogy
túlestünk rajta, habár élveztem a koncertet. De a nap akkor még korántsem ért
véget. Még az öltözőnkig sem juthattunk el, VIP-sok megrohamoztak bennünket.
Autogramokat és közös fényképeket szerettek volna, még velem is. Ez kicsit
sokkolt, de ki lehetett bírni. Habár a némileg elkínzott arcomat látva a fiúk
jót röhögtek és megveregették a vállamat, hogy majd hozzászokok. Hát remélem.
Ezek után,
amikor már átöltöztünk, meg már teljesen végeztünk, az előtérben futottam össze
a fiúkkal.
- - Hú,
Kath, állati voltál! – karolta át a vállam Jeff – Valahogy sokkal jobban megy a
dolog közönség előtt, mint próbákon. – mondta mire felnevettem.
- - Jeffnek
igaza van. – nevetett Theo – Nem hittem volna, hogy még a próbákon nyújtott
teljesítményednél is jobbat tudsz produkálni.
- - Egyszerűen
bámulatos vagy! – kapcsolódott be Will – Ezért utállak. – mondta mire
mindannyian odakaptuk a fejünket –a végén még itt kell hagynom az együttest
miattad. Ki fognak dobni. – játszotta a sértődöttet, mire mindannyian
felnevettünk.
-
Jól
van, fiúk elég lesz. Hagyjátok abba. Kicsit… na, jó nagyon! Frusztrál, hogy
ódákat zengtek rólam, pedig nincs rá semmi okotok. Ilyet nem csináljatok jó? –
néztem rájuk kérlelőn.
- - Akkor
nem fogunk dicsérni. Majd azt mondjuk béna vagy. – mondta nevetve Theo, de én
már nem rá figyeltem. Brad, az Black Slice, Aiden, Ashley és Mike ott álltak az
ajtónál.
- -Bocs
fiúk, de most mennem kell. Holnap találkozunk. – mondtam és elköszönésül
mindegyiküket megöleltem aztán odarohantam Aidenékhez.
Együtt
mentünk vissza a hotelba és szinte félútig tartottam befogva a fülemet, mert
egyfolytában arról beszéltek, hogy milyen jó voltam. Majd legközelebb rossz
leszek, akkor legalább nem kell ezt elviselnem. Mike vezetett, Ashley ült az
anyósülésen, mi pedig Aidennel hátul. Aiden végig átkarolt engem, mégse éreztem
olyan boldognak magam. Azt hiszem kezdtem kiszeretni belőle, mert beleszerettem
Edbe… És nem úgy szerettem bele, ahogy annak idején Aidenbe, hanem igazából,
tényleg. Talán megtaláltam a nagy Őt, de talán csak azért, mert most nem szabad
együtt lennünk. Mégis sokkal jobban szeretem, mint valaha Aident. Ez olyan
furcsa. Megcsókoltam Aident, hogy lássa, figyelek rá, aztán témát váltottam.
- - Na
és milyen volt a meccs? Mi lett az eredmény?
Ajjjj. Most a meccsekbol eleg... :3 xDD
VálaszTörlésAmugy jo lett.
De mi az hogy kiszeretett Aidenbol??? :( szegeny fiu. :/
Hamar kovit! <3