Egy ideig
nem is fogtam fel, hogy mi történik. Hosszasan csókolóztunk és olyan jó volt.
Éreztem az illatát, ott volt a karjaimban és mérhetetlen boldogság és öröm
fogott el. Nem érzékeltem a külvilágot… De egyszer csak bevillant! Mit
csinálok? Ezt nem tehetem meg! Aiden a barátom, Ed pedig csak… csak egy
együttesben vagyunk. Ez nem lehet! Eltoltam magamtól és zavartan elfordultam.
Mi tettem? Visszafordultam hozzá.
-
- Menj
el. – mondtam lesütött szemmel – Nekem van barátom. Ezt nem tehetem. Ezt nem
szabadott volna megtennem.
-
- Igazad
van. Nem is tudom mi ütött belém. – mondta és lehajtotta a fejét. Elindult és
intett magának egy taxit.
Én is
elindultam a hotelba és még utoljára visszanéztem. Intett nekem egyet, mint
első találkozásunkkor, aztán beült a taxiba. Úgy éreztem, mintha
elszalasztottam volna valamit, mintha életem értelmét, hagytam volna elhajtani.
De nem értettem saját magam. Szeretem Aident… De akkor ez mi volt? Lassan,
gondolkozva léptem be a szobánkba és Aiden ott volt. Komoran nézett felém. Ugye
nem látta?
-
Mi
történt? – kérdezte és odajött hozzám. A hangja lágy volt és nem dühös, olyan,
mintha vigasztalni akart volna. Ezek szerint nem látta? Huh.
-
- Semmi,
csak hosszú napom volt. – nyomtam az arcára egy gyors puszit, majd elindultam a
fürdőszoba felé.
-
- Ha
végeztél a társalgóban leszünk. – kiáltotta utánam.
-
- Oké,
de nem biztos, hogy megyek. – válaszoltam neki.
Letusoltam,
aztán felvettem a bő szabású pólót, meg egy pamut sortot, magyarul, olyan
„otthoniasan” öltöztem fel. A telefonom csörgött kettőt a táskámban. Smsem
érkezett. Gyorsan megkerestem a telefont és megnéztem. Ed volt az: „Felejtsük
el, ami ma történt. Nem történt semmi” ezt írta. Egy kicsit megkönnyebbültem.
Visszaraktam a táskámba a telefont és megakadt a szemem a borítékon, amit Ed
adott. A három jegy. Ha már van, akkor illene meg is hívnom valakit.
Elmosolyodtam magamban és fogtam a borítékot. Átmentem a társalgóba, ahol Aiden
rögtön odajött hozzám.
- - Hát
mégis itt vagy? – kérdezte és megcsókolt. Sabine fintorogva nézte a jelenetet.
- Elmondása szerint ez túl nyálas. Aiden szeme letévedt a kezemben tartott
borítékra és rám nézett. – Mi az a kezedben?
-
- Egy
boríték. – mondtam cinikusan.
-
- Azt
én is látom. – kinyitottam és elővettem belőle a három jegyet.
-
- Ed
szerzett nekem három VIP jegyet a koncertünkre és szeretném, ha te és a lányok
jönnétek el velem. – mosolyogtam és a kezébe nyomtam a jegyet, majd adtam
egyet-egyet Naominak és Ashleynek. – Ugye eljöttök? Ez lesz az első koncertem.
-
- Persze.
– vágta rá Aiden gondolkodás nélkül, majd megnézte a jegyet és megakadt. – Kath,
ez a koncert holnap lesz, este nyolckor. – mondta komoran.
-
- Igen.
– mosolyogtam rá és eleinte nem értettem, hogy mi evvel a baj, aztán koppant. –
Holnap hétkor lesz a meccsetek. – szomorodtam el. És nem csak azért, mert ők
nem jöhetnek el a koncertre, hanem azért is, mert én nem mehetek el a meccsre.
– Sajnálom, ezek szerint nem fogom látni a mérkőzést. Tudtam, hogy nem
szabadott volna elfogadnom az ajánlatot. – törtek ki belőlem a könnyek.
-
- De
el kellett fogadnod! – ripakodott rám Aiden – Ez életed nagy lehetősége, és az
nem számít, hogy emiatt lemaradsz a negyeddöntőről. Legalább veszíteni nem
látsz bennünket. – röhögött fel egyszerre az összes fiú. Úgy örültem, hogy nem
haragszanak. – Inkább nekem kéne sajnálnom, hogy nem lehetek ott az első koncerteden.
De minthogy a meccs egy órával korábban kezdődik, megteszek mindent, hogy
legalább a végén ott legyek. – mosolygott rám, én pedig letöröltem a
könnyeimet.
Átölelt és
megcsókolt. Átjárt a nyugalom, mégis, mintha akkor nem azt éreztem volna, mint
a korábbi csókjainál. Olyan furcsa volt. Egyfolytában az a csók járt az
eszemben, amit Edtől kaptam. Az volt életem legszebb csókja, pedig az a maga a
tiltott gyümölcs. Lehet, hogy ezért volt édesebb? Ezek után még beszélgettünk
egy sort. Naomi szabadkozott, hogy Mattel mindenképp elmennek a meccsre,
állítása szerint Mattnek a meccsen a helye még sérültem is és ebben teljesen
igaza van. Azt mondta, hogy utána pedig visszajönnek a hotelbe, amit szintén
megértek. Ashley boldogan jön, ha sikerül neki, de ez is a csapaton múlik,
úgyhogy ő is szabadkozott. Nem haragszom rájuk, hiszen a fiúk miatt vagyunk itt
és én zavartam be. Lesz, ahogy lesz.